ELég gyéren íroka blogomoba, de ha nem száll meg az ihlet, akkor mást nem tehet az ember.:D NEm sokminden történt velem. Már más helyen lovaglok mint a nyáron.Bár a falu(Vácduka) maradt, csak más tanyán.Olcsóbb, jobb az oktató, és a lovak is jó fejek, meg kezelhetőek, és nem utolsósorban szépek!:DSZülinapomra(amihanemtudnádnovember27.énleszúghyogyírjálvalamie-mailtmertmegsértődöm) kértem egy lábszárvédőtt, elkezdve a "lovas életemet". 

Tervezem hogy nyáron kidzsesszelek unokatesómhoz(Enihez) 1 hónapra Hollandiába , elsősorban  a nyelv miatt, meghát dolgozni, mert ami itthon van az gyatra,vagy nem fizetnek jól, de hát ez már a GYurcsány dolga lenne, ha kicsit gondolkozna.De előnyére válna ha elhúzna  valamerre Keletre. A tajga vidéke tökkéletes lenne.(ennyitapolitikáról)

Elkezdődtek a téli edzések fennt az Árpád suliban.Naggyon jók, és az edzők is jó fejek(juteszembenemadtamodaaleigazoláshosszabításátupszika).Lépcsőzéssel, futással kezdünk, aztán vagy erősítünk, vagy a pincében kondizunk.NYugi, nem leszek vállas feleségülvehetetlen nőszemély, odáig sem az edzőim sem én nem akarok eljutni.:):D Mostanában állandóan beáll a bal lábam(amiazugrólábam,gerelybenazzalalábbalállokmeg), hogy miért az titok, de idegesítő, és fáj.

Már egy hónapja hogy nem érzem magam alatt azt a nyerget, és a jószágot akivel nyáron minden napomat töltöttem. A ló kivel a templom ormán néztük a naplementét, és aki érezte napjaim  nehézségét. Verejtékünk egybefojt, s úgy csöppent le a földre. Együtt roskadtunk magunkba, s együtt vágtáztunk sokat. Óh Drága lovam ez én gyötrelmem , s bánatom.

nem az hiányzik hogy miért, és hogyan dobom el a gerelyt, nem az amit állandóan hallgatok és nyaggatnak a fejembe, elég!!!Így hogyan fogadjam el magam?Hmm?  Haggyanak békén, és segítsenek!!!! nem leszek annál jobb hogy megszakadok, azért hogy jobb legyen, aztán röhögnek...igen, röhögnek.hahakurvavicces , hogy szenvedek. NEm érdekel, ezért a versenyért nemismagamért és az iskoláért mindent beleadok, és a maximumot fogom nyújtani, de utána addig le nem tolom a képemet, míg itt belül rendbe nem jövök...Annyira utálom hogy már imádom!!! :S

 Elég rég voltam itten, de élek, és megvagyok! A suli is elkezdődött afrancbaégjenmárföl  az első témazárók már mostanra várhatók jessz:S és nagyon nem tudok az egyikre tanulni, mert hülye osztálytársak csak pofázni tudnak. Nah mindegy,ez a TZ nem lesz valami fergeteges kezdjükjólatanévetszitu. Most hogy szept 27.éig nem mehetek se lovagolni, se bnőkhöz, már nagyon bizsereg a lábam. Issszonyatosan hiányoznak azok az állatkák!!! Már lovagolhatnékom van!!:(  Bnőkkel meg akár tetszik akár nem, úgyis találkozok:Dhehe lövökaszabályokra. Agerelyezés mostanában elég a legalját érzi, technikailag nem vagyok a toppon, mert nem nagyon tanítottak arra.... de megismerketem egy tök jó fej sráccal ZSoltival. nemleszsemmi. A folyamatos izomláz az mindig van a suliban a 3 tesi+ a mindennapos edzések.26 .-án lesz egy Diák Olimpia(gerely, súly, távolugrás)  azt arra megyek még.

 a mai nap, betegesen(nátha, totokfájás) megyek az őrsvezetőm esküvőjére!:D:D  

A kudarcot mindig tekintsd tapasztalatnak. Ne tekintsd végterméknek, vagy egy tapasztalat csúcspontjának, hanem inkább a tapasztalat folyamatának. Tévedsz, ha úgy gondolod, hogy a kudarc tapasztalatod vége. Egy hosszú versenyen előfordul, hogy valaki lassan indul, de azután fokozatosan felgyorsít, és eléri a célt. Ha úgy gondolja, nem érheti el a célt, mert lassan indult, azzal sajnálatos hibát vét. Ha nincs kudarc, természetesen a leggyorsabban futsz. De ha mégis kudarcba ütközöl, tekintsd olyan tapasztalatnak, amely még csak a kezdet. A vége siker lesz. És akkor ki mondhatja azt, hogy kudarcot vallottál?

Egész éjszaka magatehetetlenül feküdt a Lágymányosi és a Petőfi híd közötti dunai rakparton az a nő, aki a tegnap esti tűzijáték után zuhant le gyermekével együtt a kövekre. Csak kora reggel találtak rá a bajba jutott anyára, akinek az első vizsgálatok szerint súlyos gerincsérülése van. 5 év körüli gyermeke kisebb sérülésekkel megúszta a balesetet. A nőt csak speciális alpintechnikával, levegőágyon tudták felhozni a felsőrakpartra - mondta el Molnár Péter, a Fővárosi Tűzoltóság szóvivője.

- A gyermek elmondása szerint az esti tűzijátékot nézték, és aztán, hogy hogyan estek le, az pontosan nem derült ki a gyermektől, az anyuka pedig még nem volt meghallgatható állapotban. Annyi bizonyos, hogy körülbelül 8 méternyit zuhantak és a gyermek valószínűleg az anyukája ölében volt, az anyuka pedig a hátára esett. Így fordulhatott elő, hogy a gyermek nem sérült meg.

Molnár Péter szerint az is elképzelhető, hogy le akartak mászni a kövekhez, egy ott található, falba épített létrán, vagy a kőkorlátról nézték a tűzijátékot és innét estek le. Győrfi Pál, a Mentőszolgálat szóvivője azt mondta, egy járókelő talált rá az asszonyra és gyermekére, ő hívta a mentőket.

- A kiérkező egység a hölgyet gerincsérülés gyanújával szállította kórházba, ráadásul nem csak a gerincsérülés miatt minősül súlyosnak az állapota, hanem azért is, mert a teste lehűlt a rakparton töltött órák alatt. A kislány viszonylag szerencsésen úszta meg az esést, nála igazán sérülést nem találtunk. Egy más kérdés, hogy a lelki sérüléseket mennyi idő alatt heveri majd ki.

                                                                   -/-

A városba nézegettem táskákat, (mert persze nálam egy évig nembírják ki a táskák) és természetesen nem találtam, olyat amit szivesen hordanék is.Így kitaláltam, hogy csinálok magamnak egyet és az még tetszik is.:) Szóvall a hétvégén bemegyek keresztanyumhoz(aki mellesleg varrónő) és segít. Bár azt mondta hogy a mostani Buda várban rendezett vásárban talál olyat, akkor megveszi nekem.A hétvégénket Beával Nála töltjük, így szinte minden nap a vásárban leszük.:) vásárokból sosem elég. Jah, meg nagy álmom egy fűzős saru...:P

Tegnap mint minden nap dél előtt levonszoltuk magunkat edzésre Imivel(öcsém). Lent találkoztam Esztivel , aki nyaralt, és két hétig nemláttuk egymást, és a nyakamba ugrott annyira meghörült nekem.:):)annyira baba volt. Edzés után irány haza, dél körül, meg felhívott Eszti, hogy mit csinálok dél után.Mondtam, hogy Blankához (mindketten edzőstársak, meg egy suliba járunk, jah és lassan olyanok leszünk mint a sziámi ikrek, csak 3-an:P)  hennázni.Mondtam ,hogy jöjjön ő is azt nem unatkozik otthon, meg együtt vagyunk.:D

Tegnap reggel már Vácdukán segítettem, a kiásott tóból a földet hordtuk el(Nasu, Lea, Betti,Timi Betti nővére,Betti édesanyja Móni, és Zoli az oktatóm).Fél kilenctől, egészen délig.Evezősök!! Tudom milyen szar az, amikor hólyagos a kezetek!:D:PAzután megebédeltünk, és lepihentünk. Háromtól folyamatosan jöttek gyerekek lovagolni, Zoli megtanított körkarámoztatni, és néhány feladatra amit a kicsikkel kell elvégeztetni. Hat után mi is fölültünk a lovakra, és terepet mentünk.Álmoskával mentem.Egészen Váchartyánig, csodás helyeken vágtáztunk.Vége fele, egy napraforgóson is átmentünk, ott meg az egyik ló megijedt ,bakolt(megörült, hogy otthon van, és ügetünk) és ledobta Nasut, még szerencse hogy volt kobak a fején. Jól néztünk volna ki , ha egy agyrázkódtatást szenvedett lyánnyal megyünk vissza...Aztán lenyergeltük a lovakat, ezt már nyolc után, és főtt kukoricát ettünk. Később megjelent Móni palacsintákkal.:D:D Naggyon jó volt ez a nap!!:P